Most megkísérelek cáfolni egy igen népszerű elméletet... Méghozzá úgy, hogy közben egy igazi mosolyogtató számot hallgathattok közben!
Fogadok, hogy (bármiről is legyen szó), már Ti is mind mondtátok legyintve: Áhh, fölösleges bármit is tennem... Hisz csak egy csepp vagyok a tengerben!
(Erről még egy dal jutott eszembe, de azt most nem linkelem, azért hallgassátok meg a Jazz+az-tól a csepp a tengerbent)
Ez amúgy az egyik legrosszabb emberi gondolkodás, ami csak létezik (amellett, hogy "ha nekem rossz, legyen mindenkinek az"). Igen, egy csepp vagy, de nem csak egy csepp. Ha Te nem teszel valamit (továbbra is mindegy, milyen ügyben), mi jogon várod el bárkitől, hogy tegyen? A legtriviálisabb példa a környezetvédelem ("minek menjek én gyalog a munkába/suliba/bárhova, mikor úgyis ott van több millió autós rajtam kívül is?"), de gondolhatsz mondjuk arra, hogy "minek legyek kedves ezzel az osztálytársammal/kollegámmal, akivel senki nem akar beszélgetni? Majd megteszi más." vagy "Ki vigye ki a szemetet? Én ugyan nem fogom, annyian vannak még, akik vihetik..."
És így szép lassan annyi szemét gyűlik össze, metaforikus és nem-metaforikus értelemben is, hogy utána már szinte lehetetlen eltűntetni.
Jó, ennyit a lelkifröccsről, jöjjön a dal!
https://www.youtube.com/watch?v=96be3a5Wl8U
