Bizony, már nagyon régóta tartozom egy történettel, egy igazi "és-boldogan-éltek" tündérmesével.
Emlékeztek arra, mikor 2011-ben valamikor májusban írtam egy "érdekes emberről", akivel a vonaton találkoztam? Na, hát nem mondtam el a teljes igazságot. Talán már kitaláltátok, egy srácról volt szó :) Egy hihetetlenül kék szemű srácról, aki első pillantásra megfogott. Aznap nem szólított meg, pedig láttam rajta, hogy érdeklem.
Aztán augusztusban újra összefutottunk ugyanazon a vonaton (micsoda véletlen, épp a Love storyt olvastam, angolul tanulás céljából...). Rögtön felismertem, s láttam rajta, hogy ő is engem.
És megszólított. Azt mondta, lenne néhány ellenőrző kérdése a számomra. Az első az volt, hogy én egy angyal vagyok-e... Valami olyasmit válaszoltam, hogy nem, nem tudok róla :) A második: elvesztette az énjének egyik felét, s hogy én volnék-e az elveszett darab. Ezek után végigbeszélgettük az utat, két nap múlva bejelöltem facebookon, és megkezdődött életem legjobb és leg-rekeszizompróbálóbb beszélgetése, Vele.
Ennek ellenére, mert hogy egy rinyáló ostoba lányka vagyok, csak fél év múlva jöttünk össze, decemberben, ami amellett, hogy rettenetes kibabrálás volt Vele szemben, talán jól is jött: aki fél évig kitart egy lányért, az biztos, hogy komolyan gondolja.
Ezt a dalt, amit most linkeltem, teljesen véletlenül 2011. december 28-án hallottam először (27-én jöttünk össze, immáron több, mint egy éve). Mennyire, de mennyire igaz: aznap kezdődött egy új élet, egy fantasztikus élet. Minden egyes napot imádok Vele azóta is :)
Szóval, aki nem hitt eddig a csodákban, az sürgősen kezdje el: hihetetlen, hogy így, teljes véletlenségből kétszer is összefutsz azzal az emberrel, akit neked rendelt a sors, aki tényleg az éned másik fele, aki kitart érted fél évig, és azután is.
Higgy a csodában, és az megtörténik Veled is!
